Prológus

 Egy világ, melyben a démonok és az eddig ártatlan, segítőkész angyalok szövetségben élnek. Bár nem is lehetne azt szövetségnek nevezni, annál inkább rabszolgasorba taszított angyalokról van szó.
Ám egy napon, mikor már a felhők felett is sötétség honolt, és villámok sujtotta tájak ékeskedtek bármerre tekintettünk, az angyalok fellázadtak s kitörtek lánchordozó soraikból. Egyenest a démonoknak eredtek, letaszították őket a trónjukról. Ekkor vált világossá mindenki számára, hogy az angyaloknak elegük van a folytonos engedelmeskedésből, akár az emberek hatalmáról, akár démonokéról van szó. Fel akarták küzdeni magukat a tápláléklánc tetejére, ezzel csúcsragadozóvá válni. Vérszomjas mutánsokká lenni...
Még senki nem sejtette, sőt még maga a felhők fölül érkező támadók sem, hogy mekkora erejű sötétség lakozik a jólelkűség mélyén. Ravaszabbak és gonoszabbak bármely pokoli teremtménynél.
A fehér nép akkor feketébe öltözött, levetette tollait a földre, helyére hártyás szárny került, szemükben csak úgy égett a fékezhetetlen bosszúvágy és az elégedettséggel eltöltő érzés, melyből még többet akartak. A védőangyalok bérgyilkossá lettek. Többé már nem voltak ártatlanok.
A világ csak egyre pusztult az angyalok ostromai miatt. Hamarosan az ember, ki annyi faj kihalását okozta, maga került a veszéllyeztetett fajok listájára. De egy lény szembeszáll az új gonosszal, még az emberektől kapott utálat ellenére is.
Ki tudja, így talán fáklyák, vasvillák, és ostoba legendák helyett inkább becsülni fogják azt is, ki nem emberi sorba született...

→